Az irodalomtudós emléktáblájánál koszorút helyezett el az országos, a fővárosi és a kerületi szlovák önkormányzat egy-egy képviselője és a budapesti Szlovák Intézet vezetője. Fonti Krisztina, a Hegyvidéki Önkormányzat alpolgármesterének virágait Praimajer Mária, az oktatási és közművelődési iroda munkatársa hozta el az ünnepségre. Az eseményen részt vett Sziklay László lánya, Kudelané Zsuzsanna asszony is. A résztvevők a megemlékezést követően a Szlovák Intézetbe vonultak át, ahol egy tudományos emlékülés keretében előadások hangzottak el az irodalomtörténész munkásságáról.

A száz évvel ezelőtt született tudós az egyik legismertebb múlt századi kassai polgárcsalád sarja. Ő alapította az ELTE szlovák nyelv és irodalom tanszékét és írta meg elsőként A szlovák irodalom története című munkát, amelyet a kutatók máig kézikönyvként használnak. Saját korában úttörő szerepet vállalt abban, hogy ne legyen feszültség a szlovák-magyar kapcsolatokban és a két nép közelebb kerüljön egymáshoz.

Sziklay László Kassán született 1912-ben, egyetemi tanulmányait mint az Eötvös Kollégium tagja a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, 1934-ben magyar-francia-szlovák szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Nyíregyházán, Debrecenben, majd 1941 és 1944 között Kassán tanított. 1945-től Budapesten dolgozott, 1956-tól nyugdíjba vonulásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. Több tanulmányt írt a kelet-európai irodalom kérdéseiről, az együttélésről és a többnyelvűségről az irodalomban.

2003-ban jelent meg Egy kassai polgár emlékei címmel írt emlékirata a Kalligram Kiadó gondozásában. A könyvet levélformában írta meg magyarul már nem tudó, fiatal kassai rokonának címezve. Föltárta benne a város múltját, egykori lakóinak életét, azokat a láthatatlan szálakat, amelyek a szlovák és a magyar népet, kultúrát összekötötték.